Nemes Nagy Ágnes: Jön a kutya
Jön, jön Sampusz, a fekete krampusz.
Máskülönben kutya-forma,
Egész nap csak kutyagolna,
Ugatna a busznál,
Ez a kutyauszkár.
A pórázát huzigálja,
Gyönyörű a frizurája.
Szervusz Sampusz, te fekete krampusz.
Pocka a törpe Uszkár
Van egy csöppnyi tünemény,
Nem tervezett jövevény,
Miért lett ily aprócska?
Arra járt épp a gólya,
Mikor Gazdi megkapta,
Telítve lett a marka,
Földön félve pislogott,
Nagy kutyára ugatott,
Beköltözött lakásba,
Ott lett az ő tanyája,
Él, mint egy kis királynő,
Gazdáját megvédi ő,
Úgy változott a sora,
Jött is hozzá több kutya,
Ő az első, a vezér,
Büszkén vonul és kitér
Csak övé a főszerep,
Kijár neki az ünnep,
Mindennapi külön szám,
TV esti műsorán,
Minden „evő” és néző,
És, ha neki nem tetsző,
Morog, ugat, támadás,
Azután kis megnyugvás,
Rövid ideig szünet,
Várja, hogy jön ütközet,
Szeme figyel, harcra kész,
Teste remeg, itt a vész!
Barna ember bőszíti,
Ugrik, mert nem szereti,
A képernyő veszélyben,
Harag dúl a szívében,
Harmónium közelben,
Magát látja tükörben,
Hasztalanul támadja,
Magát jól kifárasztja,
Mikor Gazdi nincs közel,
Az élete szünetel,
Szomorúan bánkódik,
Nem eszik, és nem iszik,
Kivirágzott a kedve,
A Gazdája van vele,
Örömteli már a nap,
Habzsol mindent, amit kap.